Megújulás

Odakint már hull a hűvös, őszi eső,
színeit vesztve a táj búsan merengő.
Várja, felöltse a tél hófehér leplét,
megpihen alatta míg jő az ébredés.

Láss túl a homályon, felhő szürkeségén,
elmúlásban lásd meg az új születését!
Emberi sorsunk is ily módon változik,
ha régit letéve, Krisztussal osztozik.

Mint kikelet dereng új tavasz kék egén,
felragyog a szívben mennyei fény-remény.
Elűzve borúját, örömbe öltözik,
Isten fényessége lényébe költözik.

Most ha hangzik

Most ha hangzik a szó, mélyen szívbe ható,
add meg, Uram, halljam, hitem mában valljam!
Kegyelem hangja az, mentő, vigaszt adó,
Te akaratodban legyen bizodalmam.

Harag napja ha jő, heve tűzben gerjed,
emésztetik abban ország, s az egész föld.
Isten igazságos, az Ő célja nemes,
hamuból a gyémánt ragyog tisztán fénylőn.

Útján hozzáfordul majd a tévelygő nép.
Közös akarattal, megtisztult ajakkal,
segítségül hívja, szólítja szent nevét.

Szolgálja hű szívvel, tiszta lelkülettel,
cselekedetében meg nem szégyenül,
szent hegyére tekint mély tisztelettel.

Schvalm Rózsa verse Loncuska
képszerkesztésével

Jöjj Szent Lélek!

Jöjj Szent Lélek, töltsd be szívünk égi fénnyel,
igaz hit tűzével, hogy lobogva égjen!
Tisztulva e lángban, igazul, bűntelen,
Krisztus teljessége bennünk megszülessen!
Örök szeretete ragyogjon át rajtunk,
s az Ő dicsőségét zengje híven ajkunk.

Schvalm Rózsa

(2013-05-16)

Schvalm Rózsa verse Loncuska
képszerkesztésével.

Velünk az Úr

Bár szem elől felhő rejtette,
velünk az Úr, amint ígérte.
Vigasztalást nyer, ki hisz benne,
követőinek mentő vértje.

Gonoszul támadhat az ellen,
megsebezhet, nem árthat mégse.
Sebeiben gyógyul a beteg,
életét áldozta fel érte.

A Szent Lélek által jelen van,
lakozást vesz népe szívében.
Minden időben védelmet ad,
visszatér égi dicsőségben.

Schvalm Rózsa

(2013-05-10)

Ki értünk élt, értünk halt

Ne halkuljon el a hang,
zengje az igazságot!
Ne némuljon a harang,
zúgjon át időtávot!

Ki értünk élt, értünk halt,
múlt homálya ne fedje!
Föltámadott, velünk van,
magához vonz keresztje.

Jézussal élni, halni,
benne újra születni:
Létnek értelmet kapni,
az igaz útra lelni.

Szárnyat ad a léleknek,
lángra gyújtja a szívet.
Új ember, kit Ő vezet,
fogja kezét Ő híven.

Schvalm Rózsa

(2013-04-12)

Schvalm Rózsa verse 
Kárpáti Ilona képszerkesztésével.

Isten rózsakertje

Ne félj, ha rád zuhan a magány,
ha nincs kihez szólj, üres a ház!
Engedd be a fényt a szívedbe,
s nyílik Isten szép rózsakertje!

Középen fénylőn áll a kereszt,
sugárzón árad a szeretet.
Tövén életvize patakzik,
lelked soha meg nem szomjazik.

Csordultig telve, már túlárad,
cseppjeit szavakba formáltad.
Rímekbe szedve adod tovább,
fűzi kezed betűk gyöngysorát.

Schvalm Rózsa

(2013-04-10)

Schvalm Rózsa verse  Kárpáti Ilona képszerkesztésével.

Virágvasárnap

Új tavasz varázsa, friss illata árad,
integetnek virágzó fák, feslő barkaágak.
Ünneplő tömeg a Mestert várva várja,
szamárcsikón érkezik a remény Messiása.

Fogadja Őt a nép öröm -  kiáltással,

benne megmentőjét, a hős szabadítót látja
Köszönti virággal, letört barkaággal,
elé ruháit szórva , és Hozsannát kiáltva.

De félreértést rejt, az ünnepi lárma,
nem ismeri fel Jézust, mint égi Messiása.

  

 Egy, csak egy

Egy, csak egy, Ki embernek született, s bűntelen,
mint fehér galamb Isten lelke szállt Őreá.
Szelíd volt, a törvényt megélte hűségesen,
alázattal, csendesen, jó szolgaként helyt állt.

Gyógyítani jött testi – lelki sebeinket,
csillapítani sóvárgó lelkek ínségét.
Szabadulást hírdetett, ige szavát hintve,
erősítve gyengék, s a kicsik közösségét.

A megrepedt nádszálat menti, nem töri el,
s nem oltja ki pislogó gyertya halvány fényét.
Akaratát nem erőszakkal, kényszerítve,
béke hírnökeként tölti be küldetését.